Különöset álmodtam az éjjel. Félek, ha leírom nem tudom úgy visszaadni mindazt mit éreztem. Álmomban eljött hozzám. (álmodtam már többször Róla..de ez valahogy más volt...) Itt volt nálunk...
Nekem nem volt múltam..csak jelenem és jövőm.
Olyan aranyosan volt közvetlen, de mégis határozott. És én olyan közel éreztem magamhoz, mint még soha senkit. De lejárt az ideje és mennie kellett...az elválás nehéz volt és örökérvényű...álmomban ugyanis meghalt. Hihetetlen fájdalom akaszkodott a szívemre..és csak sírtam és sírtam...erre ébredtem fel. Mégis jobban csak az a jó érzés maradt meg bennem amikor itt volt velem...velem és nekem...
Annyira szeretnék találkozni Vele...de félek is...mi van ha szertefoszlanak az álmok...ha egy túl tökéletes valakit találtam ki magamnak...ha ráhúztam egy csomó olyan tulajdonságot, amit látni akartam benne?? És mi van ha mégsem én ruháztam fel eme tuljadonságokkal? Ha azok tényleg valósak?? Mi van ha találkozunk és tényleg olyan, mint amilyennek megálmodtam?? Azt hiszem ettől jobban félek...
álom vagy valóság??
2008.04.19. 20:25 | Papucsállatka | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://papucsallatka.blog.hu/api/trackback/id/tr82433159
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
